A szenvedélyes szerelem az az állapot, amit előszeretettel mutatnak be filmekben. Sajnos a szerelmesek nagy egymásra találása után a film véget is ér, mintegy illúzióba ringatva a nézőt, hogy egy szerelmi kapcsolat így néz ki a valóságban. Ez a megváltozott tudatállapot, ami egy kapcsolat elején jellemző a szerelmesekre, ez az állapot nem igazán alkalmas arra, hogy a hosszútávú kapcsolatra jellemző döntéseket racionálisan át lehessen gondolni. Egy kapcsolat alakulása során a kezdeti vonzalom után a másik ember megismerése révén növekszik az intimitás, az elköteleződés kialakul és a szerelem beteljesül. Itt érdemes szemügyre venni a párkapcsolatot, azaz hogy milyen fejlődési szakaszokon megy keresztül természetszerűleg.
1. Szimbiózis : ilyenkor az az igény jelenik meg, hogy kapcsolódni és kötődni tudjunk a társunkhoz és annyira szorosan, mintha egyek lennénk. A párok ilyenkor arra vágynak, hogy minden idejüket együtt tölthessék, a másik hiánya szinte már fájdalmat okoz. Ilyenkor eggyé olvad az ÉN és a TE, leginkább csak MI van. Ez az a rózsaszín köd, amit aköznyelvben használnak az újdonsült párokra, hiszen csak a jót és csak a szépet látják a párjukban, olykor még fantáziáét tulajdonságokat is rávetítve. Minden csodás és rózsás ilyenkor. Ez a szimbiózis az anya-gyerek kapcsolatban is megjelenik, amikor még csecsemő a baba.
2. Leválás, differenciálódás fázisa : Előkerülnek a különbségek, megkezdődik a másik fél reális értékelése. Jelszava az „ÉN” . Először meg akarják változtatni a másikat, saját elképzeléseiknek megfelelően, később megszületik az elfogadás. Szükséges olyan távolságot kialakítani, ami mindkettőnek jó. Elakadás: Ha nem tudják elfogadni egymás másságát, és a „meg akarom változtatni”- állapotban maradnak.
3. Gyakorlás fázisa: Felerősödik a kitekintés a kapcsolatból. Az „ŐK” lesznek a fontosak. Igény támad a függetlenségre,a külső kapcsolatokra. Ugyanakkor a társas kapcsolat mintegy háttérországként működni tud, ahova jó visszatérni a külvilágból.
4. Újraközeledési fázis: A „TE” fázisa. A külvilágból visszatérve, az ott átélteket integrálva ismét tudnak egymásra figyelni, ismét fontossá válik a tars. Az összetartozás igénye ismét megnő. Felismerik, hogy jó együtt, de külön is van élet.
Konfliktusforrás lehet sajnos, ha nem egyszerre lépnek a párok a különböző szakaszokba.
A szerelem első látásra inkább vonzalomnak tekinthető, mintsem igaz szeretetnek. A vonzalom után az egyre növekvő feltárulkozást követően kölcsönös megértés bontakozik ki, kellő érzékenységgel és támogatással egymás irányába. Ha a partner helyesen észleli a feltárulkozásunkat és ennek megfelelően reagál, akkor érezhetjük, hogy megértettek. Ha a társ kellő megértéssel, elismeréssel és elfogadással reagál, akkor az komoly erőforrás lehet a kapcsolatban. Ekkor megbecsültnek érezhetjük magunkat és a gondoskodás érzése is felemelő.
Az intimitás által közel került párost hosszú távon az elköteleződés tartja egyben. Az elköteleződés kimondása azért fontos, mert aki elköteleződik, az hosszú távra tervez. Számukra fontos lesz maga a kapcsolat, házasság esetén arra szerződnek is, hogy egymás és a kapcsolat érdekeit szem előtt tartva élnek a kapcsolatban.
Az elköteleződést három dolog hívja életre:
-a kapcsolattal való elégedettség (kognitív, érzelmi, viselkedésbeli)
-az a hit és érzékelés, hogy az átélt jutalmak csak ebben a kapcsolatban valósulnak meg úgy, ahogy az számunkra értékes
-a kapcsolatból való kilépés nehézségei (veszteségek, szégyenérzet, kudarc, eddig befektetett energia, idő és érzelem hiábavalóságának érzete, anyagi, jogi, az otthon, a család felbomlásának terhe)
Az emberek a szenvedélyre inkább tekintenek úgy, mint ami megtörténik velük, ezért többen számolnak be hirtelen fellángoló érzelmekről azok, akik úgy vélekednek, hogy életüket külső erők befolyásolják. Az intimitás és az elköteleződés a szenvedélynél lassabban fejlődik ki és idővel fontosabbá is válik a heves szerelmi érzéseknél, ami bizonyítottan leginkább biokémiai folyamatok összjátéka.
A párkapcsolatra nagyon sok veszély leselkedik. Rendkívül fontos a fellépő konfliktusok kezelése. A konfliktus rendezési módja meghatározó a kapcsolat későbbi minőségére. Lehet konstruktív vagy destruktív módon zajló. Sajnos van olyan eset is, amikor a konstruktív megoldás sem segít, ez esetben a kapcsolatban az intimitás és az elköteleződés óhatatlanul sérülni fog.
Ne feledjük azonban, hogy remény mindig van, a figyelem, a megértés, a kapcsolatba fektetett energia gyakran megtérül és megérleli a gyümölcsét.