• Melyek azok az úgynevezett korai kötődési minták? 

Egy gyermek megszületik, kiszolgáltatott, rá van utalva még a külvilág segítségére, ahhoz, hogy túléljen.

A korai anya-gyermek kapcsolat során a gyermek megtanulja, hogyan kell jelet adni és válaszolni ahhoz, hogy a szülőtől is választ kapjon. És itt jön be annak a fontossága, hogy a szülő mennyire hangolódik rá a gyermekére és mennyire válaszkész.

·             Biztonságos kötődés

A biztonságosan kötődő gyermek anyja jelenlétében bátran indul el felfedezni a szobában található játékokat, míg az anya távozásakor a nyugtalanság jeleit mutatja és az anya visszatéréséig, nem is talál vigaszt, sem a játékokban, sem idegen személy társaságában. A kötődési rendszer az ilyen esetekben jól működik, a biztonságosan kötődő gyermek a számára veszélyes helyzetben édesanyját hívja. Idegen személy viszont nem képes megnyugtatni a gyermeket – ami a biztonságos kötődés egyik fontos ismérve -, aki nem tolerálja az egyedüllétet idegen helyen és hangot ad kétségbeesésének. Itt az anya rá van hangolódva a gyermekére.

·             Elkerülő kötődés

A gyermekek egy része nem regaál az anya eltávolodására, sőt egy idegen ember megjelenésére sem. Az így viselkedő gyermekeket elkerülő kötődés jellemzi, hiányzik az a szoros kötelék, mely az anyához fűzné gyermekét. A kötődés működik, csak az elkerülő kötődéssel jellemezhető gyermekek egy éves korukra megtanulják nem kimutatni érzelmeiket.  Az ilyen gyermekek ugyanolyan stresszt élnek át anyjuk távozásakor, mint síró társaik, csak nem kommunikálják érzelmeiket. A kutatások kimutatták, hogy ezeknél a gyermekeknél a nem megfelelő anyai válaszkészség az, ami arra készteti a gyermeket, hogy elkendőzze érzelmeit, vagyis a gyermek stratégiája: ha nem reagálnak, nem érdemes kommunikálni. Az ilyen anyák sokszor nyíltan elutasítóak, és nem szeretik a testi kontaktust.

·              Ambivalens kötődés

Az így kötődő gyermek már az anya jelenlétében felfokozott érzelmi reakciót mutat, nehezen nyugtatható meg. Nem tud elmélyülni egy tevékenységben sem. Az anya távolodása felzaklatja, de a visszatérése sem tudja megnyugtatni, egyszerre kapaszkodik az anyába, illetve löki el magától. Ebben az esetben a gyermek nem éli meg a biztonságos közeg élményét az anya jelenlétében. Sokszor az anya valóban képtelen gyermeke megnyugtatására, hiába tér vissza hozzá, a gyermek hosszasan sír tovább. Az ilyen anyákat a hétköznapokban többnyire kiszámíthatatlan viselkedés jellemzi, nem a gyermek jelzéseinek, hanem önmaguk belső állapotának függvényében reagálnak, így alakul ki az ambivalens kötődés.

·              Dezorganizált kötődés

A fentiektől eltérő – azoknál súlyosabb – tüneteket produkáló gyermekek is vannak. Ezek a gyermekek sokszor menekülnek az anya elől, vagy teljesen váratlan helyzetekben lemerevednek, autoagresszív cselekedetet hajtanak végre, például fejüket a falba verik. Ezeknek a gyermekeknek az anya egyszerre a félelem és a megnyugvás forrása, és ez az ellentmondás vezet a kötődési rendszer széteséséhez. Ebben különbözik ez utóbbi kötődési mintázat az előzőektől, itt a gyermeknek nincs stratégiája, saját maga által kifejlesztett módszere az anya távozása okozta stresszhelyzet esetén, viselkedése szabálytalan, rendszertelen. A dezorganizáltan kötődő gyermekek történetében gyakori a súlyos érzelmi elhanyagolás és a szülői bántalmazás.

  • Hogyan alakulnak ezek ki, hogyan lehet felismerni őket? 

Egy újszülött számára a környezete legfontosabb tényezője az anyja, vagy az őt pótló személy. A gyermek idegrendszeri fejlődését, magatartásának kialakulását alapvetően meghatározza az anyával való kapcsolata

A kötődés egy jól fejlett szabályozórendszer. A 7-8 hónapos gyermeket két, egymásnak ellentmondó vágy vezérli, egyrészt fel akarja fedezni a világot, megérinteni, megtapasztalni mindent, másrészt keresi a felnőtt közelségét, mely számára a biztonságot jelenti. A kötődési rendszer többek között e két vágy közötti egyensúlyt teremti meg. A kötődési rendszerben az anya is részt vesz, a gyermek távolodása, sírása esetén az anya közelít gyermekéhez, felveszi és megnyugtatja őt. A kötődés tehát egy komplex viselkedési rendszer melyben mind az anyának, mind a gyermeknek aktív szerepe van. 

A biztonságosan kötődő személy hatékonyan képes tudatosítani negatív érzéseit és meg is tud küzdeni velük.

A bizonytalanul kötődőek esetén, a szorongó személyeknek érzelemteli a kifejezésmódjuk, de gyakran nem tudják szabályozni érzelmeiket, így túlzásba eshetnek és ez egy csimpaszkodáshoz, ragaszkodáshoz vezethet.

Az elkerülő pedig megpróbálja elkerülni a negatív érzéseit, így nem fejezi ki azokat, nem kér segítséget, nem kér támogatást, hűvös benyomást keltve ezzel.

A kötődéselmélet szerint a nem biztonságosan kötődő személyeknél megnő a konfliktusok száma és az elutasítottság, kiközösítettség érzése és ugyanazokat a negatív köröket fogják beindítani a kapcsolatban.

Egy kapcsolatban ahol a párok biztonságosan kötődnek a másikhoz, ott ennek az élménynek a megélése pozitív hatással van a közérzetükre, egészségükre, a mindennapi megküzdési folyamataikban hatékonyabbak és reziliensebbek.

Ha nem biztonságos a kötődés, abban az esetben szeparációs szorongás megjósolható, ha az ember keresi a kötődés adta biztonságot, de nem kap kielégítő választ rá. Ekkor a következő folyamat játszódik le: dühösség érzés, kapaszkodás, depresszív érzések és kétségbeesés, ami leváláshoz vezet.

Pl a dühös kritikusságra úgy tekintünk, mint ha az egy próbálkozás lenne arra, hogy a másik fél elérhetetlensége megváltozzon vagy egy tiltakozó válaszra, ahol az egyén félelmet érez az elszigeteltség, a másik fél esetleges elhagyása vagy a akár magány miatt.

Vagy pl az elkerülő magatartásra, ahol a másik fél inkább kivonulna, ott igazából az interakciót vagy a feltörő érzelmeit próbálja kontroll alatt tartani vagy az elutasítottságtól, vagy a nem szerethetőségtől való félelmében látja jobbnak kihátrálni a párbeszédből.

A kötődéselmélet szerint a biztonság élményének korai megtapasztalása – illetve ennek sérülése – mentén kiépül a gyermekben egy modell, mely későbbi emberi kapcsolataiban is megjelenik. A biztonságosan kötődő személy magabiztos, társaságban feltalálja magát, együttérző és közeli kapcsolatait mély érzésekkel meg tudja élni.