A komplexusok a személyiség érzelmi (affektív) magjai. A komplexusok az életünk kezdetén alakulnak ki az első tárgykapcsolatok által. Amikor a csecsemő a vonatkoztatási személyekkel találkozik, akkor kezdődik a komplexusok kialakulása. A gyermekkor a legerősebb a komplexus bevésődése szempontjából, de később is keletkezhetnek komplxusok az életünk folyamán. Ott képződnek, ahol valami hangsúlyos dologról van szó. Ez általában emberek közötti interakció során zajlik le. A terápia során a kulcsmetaforát, az ősváltozatot szokták megkeresni és azzal dolgozni.
A komplexusok sűrített tapasztalatokból és fantáziákból állnak. Előhívója egy külső esemény. A komplexushoz erős érzelmi, indulati töltet tartozik. Életünk során amikor találkozunk egy helyzettel, akkor automatikusan reagálunk a régi, bevésődött emlékek, komplexusok szerint. A komplexus felismerhető egy reakcióból, viselkedésből, gondolati, és érzelmi hozzáállásból. A komplexusban keveredik a valódi élmény, a fantázia, a tapasztalás, a csalódások, várakozások és egyéb érzelmi tartalmak.
Minden anya-és apakomplexus aktiválódhat az életünk folyamán. A kérdés, hogy meg akarjuk-e őrízni őket. Gyerekkorunkban segítettek nekünk, hogy fentartsuk a jó anya és jó apa képünket. Felnőttkorban azonban nem biztos, hogy mindig segít, ha a régi szerint reagálunk, gondolkodunk és viselkedünk. A változásban segíthet a tudatosítás.
Eredetileg pozitív anyakomplexus:
Az ilyen komplexusú ember barátságos, együttérző, szereti a harmóniát. Jelszava az “élni és élni hagyni”. Ennél továbbmenve: “élvezni az életet”. Nyitottak a világra, elvárják a jót, önértékelésük magas. Az ősbizalom nagyfokú, néha még túlzó is. “Majd csak lesz valahogy” attitűddel állnak a nehézségek előtt. Gyermekként és volt fogadva és csodálva volt az ilyen kpmplexusú személy. Alapélmény az, hogy az élet ősanyaként gondoskodik róla. Természetes jogának tekinti, hogy jogait érvényesítse, szükségleteit kommunikálja. A fantáziája színes, általában kreatív ember. Szerencsés ha e mellé van kitartása az embernek, frusztrációtűrése és egészséges agresszivitátása. Véleménye szerint joga van élni, joga van szeretetet adni és kapni. Részesülhet minden földi jóból.
A nő negatív anyakomplexusa:
Jellemzője, hogy a nő azt hiszi, hogy mindenért meg kell küzdenie, amire szüksége van. A pozitív anyakomplexus ellentéte ez, melyre a magány, a kiszolgáltatottság, a nyomasztó érzés a jellemző. Otthonosság és védelem, szerethetőség helyett az az életérzése, hogy nem elég, amit kap, de ahhoz képest meg mégiscsak valami, mintsem, hogy meghaljon. Az Ősbizalom hiánya szorongást okoz az ilyen nőnél. Jellemzőek a kitaszítottság érzésre utaló mondatok, életérzések. A “nincs jogom létezni” érzés meghatározó, akit negatív az anyakomplexus jellemez. Az óceánérzésre vágyódik, úgy véli, harcolnia kell érte. A világot hidegnek, ridegnek látja, önmagát is rossznak éli meg. A szorongó tipus másik arca, aki kontrafóbiásan él, a vakmerőt játssza. Lehet, hogy anyáskodó tipusúak, megadva másoknak azt, amit ő nem kap meg. Nem fejlődött ki ömaga szeretete, így magát nem kíméli. Teljesíthetetlen követelményeket állít maga elé, remélve, hogy méltó lesz a szeretetre.
A nő negatív apakomplexusa:
Magányosnak, kitaszítottnak érzi magát a nő ebben a komplexusban. Nincsenek kapcsolatai, ő maga is nehezen kapcsolódik. Úgy érzi, hogy semmit nem ér, az elismerést hajszolja. Teljesítménycentrikus is lehet. Kérdés a nőisége, kérdés a párkapcsoaltban, hogy alárendeli-e teljesen magát a férfinak, vagy tud-e egyenrangú partner lenni.
A férfi negatív anyakomplexusa:
Az ilyen komplexussal élő férfi a teljesítmény világába menekül. A teljesítménytől reméli az önértékelése növekedését, az önbecsülését ezzel emeli, azt hiszi, így jobban méltő lesz a szeretetre. Jellemző az emberre a kontrollmánia, a kényszeresség. Ez is az ősbizalmatlanságból fakad. Akár hatalmaskodásnak is látszódhat, igazából egy belső vergődés a szorongás elkerülése érdekében. Hajlamosak belevetíteni az anyát más személyekbe, várva az anyai áldást. Kevésbé sikerül más emberekhez tartozniuk, így nem is élik át a feltétlen létjogosultság és a nélkülözhetetlenség érzését. Kapcsolati, kapcsolódási nehézségek jellemzik. Pszichoszomatikus panaszok is megjelennek.
A negatív anyakomplexussal élők lehetnek érzékenyek, túlérzékenyek, a sértődés, sértettség jellemző rájuk, amikor szintén az elutasítottságot élik meg. A nárcisztikus zavarok hátterében gyakran áll ez a komplexus.
A férfi negatív apakomplexusa:
A fiú a létjogosultságát az apjától teszi függővé ebben a komplxusban. Ha az apa elfogadja őt, akkor minden rendben van, viszont ez bármikor megvonható. Az apa törvényei szabnak meg mindent. Ha ez ellen a fiú fellázad, fenyeget a megsemmisülés veszélye, ami magányossággal, szégyennel és bűntudattal jár. Az apa titkoltan vetélkedik a fiával. Az apa fel tudja emelni a fiat, ha az ő törvényeit követi, a fiú egyénisége és szabadsága azonban csorbát szenved. Nem járhatja a saját útját, csak azt, amit az apa előírt számára. A fantáziájában létezik csak a szabad és boldog ember képe. Az apa által támasztott követelmények általában nagyok, így könynen túlterheltté válhat az ilyen komplexusú fiú. A fiú élménnye az apai domincia, aminek a következménye a fiú elnomyása, rabszolga életérzés, paranoid téveszmék kialakulásának kedvező táptalaj.
Forrás: Verena Kast: A személyiség születése, 2015.