Katarzis-élményre épülő tematikus művészeti-pszichoterápia
“Az nem biztos, hogy a világ olyan, amilyennek látom, de az biztos, hogy olyan vagyok, amilyennek a világot látom.”
A művészetterápia a jungi iskolában jelent meg először, majd a freudi fejlsztette tovább. Jung szerint az alkotás nem csupán esztétikai élményt okoz, hanem a kollektív tudattalanból érkező üzeneteket közvetíti. Ez történhet szimbólumok által is. A szimbólum tömören, átvitt értelemben rámutat arra, ami fontos számunkra. A szimbólum vígaszt is nyújthat, mivel nem csak az egyén problémájára utal, hanem az egész emberiség fájdalmát sűríti össze. Ez egy kis vígaszt nyújthat, az, hogy nem vagyunk egyedül a problémánkkal és valószínűleg létezik rá megoldás.
Irányzatai:
-művészeti terápia: az alkotó folyamat öngyógyító folyamataira épít, a terapeuta csak assztisztál
-művészet-pszichoterápia: a kliens és a terapeuta kapcsolata az alkotás szimbolikájára épül
-katarzis-élményre épülő tematikus művészeti-pszichoterápia: az előző két irányzatot ötvözi, azaz az alkotói folyamatra éppolyan hangsúlyt fektet, mint a pszichoterápiás hatásra
A tematikus művészeti-pszichoterápia csoportos foglalkozás keretei között zajlik. A mentális betegségek és a diszfunkcionális kapcsolatok hátterét indirekt úton célozza meg.
A módszer elméleti alapjai:
Pszichológiai megközelítés szerint az egészséges személyiségre jellemző a külső és belső világgal való harmónikus kapcsolat, ami a gondolkodás, érzékelés, intuíció és akarat differenciálását és összehangoltságát feltételezi.
“A lelki egyensúly nem mozdulatlanságra, állandóságra épül, hanem a külvilág és a belső világunk közötti folyamatos kölcsönhatás, a lelki anyagcsere hozza létre.”
Az tapaszatalok útján bizonyított, hogy a művészetterápiás munka során elindul a tudatosodás, a komplexusok oldódnak, elindul a konfliktus feloldása. A lelki történések legmélyén az élet és a halál, a megújulás és az elmúlás körforgása zajlik, a művészeti terápiának ezért érintenie kell ezeket a témákat. Eközben a személyiség változik, fejlődik, ami az önmegvalósítás alapja.
“Egyéni életünknek a legfontosabb feladata és értelme, hogy a belső tapasztalatot és lelkünk üzenetét a külső valóságban életre keltsük. Ez a teremtő készség.” Emanuel Müller
Az alkotás folyamán lehetőség nyílik a tudattalan folyamatok tudatosítására. Köztudott, hogy az ember a vágyait, álmait, ha kimondani nem is, de megjeleníteni egy alkotásban képes. Az önkifejezés differenciált és konstruktív formája az alkotás, mely segíti a fejlődést és mentálisan és lelkileg, ezáltal fizikalilag is egsészségmegőrző hatással bír. Az alkotásban megjelenő tudattalan a tudatossággal egyesülve fejlesztőleg hat az egyénre.
Az alkotást imagináció, relaxáció előzi meg. A vers és a zene meghallagatása segíti a ráhangolódást és az alkotói folyamatok beindulását. A költemények nagyon jó motivációs eszköznek bizonyultak, mert a versben alapérzelmek idéződnek fel, amik indirekt módon megérintik a hallgatót. A vers szimbolikus képei aktiválják az érzelmeket, segítve ezzel a saját, belső képek előhívását.
Az évkörökre fókuszáló sajátélményre épülő foglalkozáson az évkör ünnepeit, természeti adottságait, archetipusait vesszük figyelembe, mely a lelki folyamatokat mozgásba hozza, a személyiségfejlődést elősegíti. Ezen kívül a projekciók felismerését, a hasítást, a differenciálást, az azonosulást, a ráismerést, kivetítést, beépítést, integrációt és konjukciót segíti.
A természet változásainak végigkísérése lendületet ad az alkotónak is, hogy azonosuljon környezetével, a pszichológiai hatásukat önmagában is átélve.
Az alkotásban megjelenő képek és szimbólumok a tudatos és tudattalan világ között képeznek hidat, ami hozzájárul a lelki egyensúly létrejöttéhez. A valósághű rajz a projekciók visszavonását, a koncentrációt, a figyelmet, a realitásérzéket segíti elő. Segít a percepciós torzítások korrigálásában.
Az évszakokra és a természetre való ráhangolódás aktiválja és beindítja az elakadásokat, ezzel is elősegítve a harmónikus lelki életet. Az évszakokra hangolódás segíti a külvilággal való kapcsolódást.
A télből a tavaszba való átmenet nehéz lehet a szorongók, a változástól félők számára. A nyár azoknak jelent kihívást, akik nehezebben nyílnak meg, de azoknak is, akik mániára hajlamosak. Az ősz nem könnnyű a kapcsolódási problémákkal küzdőknek , aktiválódhat a deprimáltság. A tél elhozza a befelé fordulást, így akiknek ez nem megy, ők gondban lehetnek.
Van, aki nehezen viseli a szembenézést, hiszen épp azt a problémát nem tudja megoldani. A lelket nyomasztó dolgok feszültsége mindenképp levezetődik az alkotásban, ha tudatosodik, ha nem. A korai tudatosodást ez kivédi, ugyanakkor a lélek megkönnyebbül. Az alkotó indirekt módon érintődik, érzelmileg átéli, levezeti a feszültséget, kivetíti, átéli, így feldolgozhatóvá válik. A művészeknél is megfigyelhető, hogy a komplexusaikat és a konfliktusaikat jelenítik meg az alkotásban. Akik beszélni is tudnak az alkotásról, ők tudatosítani is tudják, náluk hamarabb elindulhat a feldolgozási és megoldási folyamat. A csoporttagok az asszociációs készségeikben, az érzelmeik megfogalmazásában, benyomások kommunikálásban is fejlődnek, hiszen a társak alkotásaira is reagálnak. A reakció félig az alkotóra, félig magukra vonatkozik.
A foglalkozások ráhangolódással indulnak, beleértve az asztali díszeket is. Ráhangoló feladatok után a főtéma elmélete majd imagináció, vers, zene és alkotás következik.
A társas kapcsolatokra is hangsúlyt fektet a művészeti-pszichoterápia. Értem ezalatt az anya-gyermek, az apa-gyermek, a felnőtt és szülei és a párkapcsolatot.
A módszer hatásmechanizmusai:
-ventillálás
-katarzis
-feszültségoldás
-önkifejezés
-komplexus megjelenítése
-önismeret
-a tudat fejlesztése
-szocializáció
Céljai:
-az alkotás folyamán a belső képekkel való szembenézés, a lelki mélységek előhívása
-kompenzáció, mert a tudattalanból érkező képek a harmónia helyreállítását célozzák meg
-a tudatos és a tudattalan közötti kapcsolat megteremtése
-tükör funkció: önismeret, tudatosítás
Pszichés hatásai:
-a művészeti maga a szépség, a harmónia, esztétikai élményt nyújt
-kreativitás, önkifejezés, empátiás készség fejlődése
-lelki dinamika, játékosság, újraszerveződés
-külső impulzusok a kreativitás segítése érdekében
-érzelmi, kognitív fejlődés, differenciálódás, spiritualitás
-komplexus megjelenítése, feldolgozása
-bentről kifelé, kintről befelelé hatások tudatosítása, átélése
A technikák pszichés hatásai:
Akvarell: A vízfestés kiválóan alkalmas az érzelmek megjelenítésére. Akvarellnél a papír is vizes, így a festék önálló életre kel. Megjósolhatatlan, merre megy, akárcsak olykor az életben, ezáltal játékos könnyedséggel segíti a személyiség fejlődését, különsen a túl-kontrollos, manias, szorongó klienseknél. A festék önálló életet él a papíron. Kérdés, hogy képesek vagyunk-e ezt elfogadni, együttműködni vele. A teljesítménykényszereseknek és a magukkal szemben túlzott elvárásokat támasztó embereknek lehet segítség, ha elfogadóan és ítélkezésmentesen tudják szemlélni az alkotásukat.
Ceruza, tus, krétarajz: A kognitív folyamatokra hat, a koncentrációt, a kitartást, a fegyelmet fejleszti. Jó hatással van az érzelmi és hangulati labilitásra, a mánias, a depressziós és kényszeres zavarokra.
Agyagozás-modellezés: Az agyagozás fejlesztőleg hat az intuícióra, a motivációra, az akaratra, a döntésre. A munka a hasból indul ki, bevonva a testrészeket, érintve a kezeket és a vállakat is. Előtörhet az intellektus és a bölcsesség.
Montázs és kollázs: A külső és a belső világ között létrehozza a kapcsolatot. Fejlesztőleg hat a szociális készségekre és a külvilág elfogadásához. A belső világunk képeit összehozza a ralitással, segítve ezzel az alkalmazkodást.
Az alkotás tükörként funkcionál, de olyan gyengéden, amit a kliens elbír. A művészetterápia projekciós felületet biztosít, ami segíti az önismeretet.
Forrás: Antalfai Márta, Alkotás és kibontakozás, 2016.