A könyvet az író a személyes élettörténetével indítja, melyben megismerhetjük gyerekkorát és pályafutását, majd azt, hogy hogyan és miért alkalmazta a személyközpontú terápiát.
Így vall:
,,Beláthatatlan értéket jelent számomra, amikor meg tudom engedni önmagamnak, hogy megértsem a másik személyt. Ez az érzés képessé teszi az embert arra, hogy ugyanezeket az érzéseket elfogadja önmagában.”
Rogers a következő fejezetekben a hipotéziseit mutatja be, amelyek a személyiségfejlődés szolgálatába állíthatóak. Itt említést tesz a terápiás kapcsolatról, a motiváció fontosságáról, a várható fejlődési eredményekről.
Rogers a szerint a személyközpontú irányzat alapfeltevése röviden így szól: A személy hatalmas lehetőségeket hordoz magában arra, hogy önmagát megértse, önmagáról alkotott képét, önmagához való viszonyát és belsőleg irányított magatartását megváltoztassa – és ezek a lehetőségek mozgásba hozhatók, ha egy meghatározott pszichológiai légkört biztosítunk számára. A gyakorlat, az elmélet és a kutatás egyaránt világossá teszi, hogy a személyközpontú irányzat alapja az egyénbe vetett alapvető bizalom.
A növekedést elősegítő légkörnek Rogers szerint három előfeltétele van, amit a könyvben részletesen tárgyal. Az első feltétel az őszinteség, valódiság vagy nyíltság, vagyis a terapeuta kongruens legyen és transzparens. Emellett a melegség sugárzása és támogató attitűd is fontos.
,,Egy másik eredménye annak, ha az lehetek, aki vagyok, az, hogy a kapcsolataim valódivá válnak.”
A változást elősegítő légkör másik fontos eleme az értékelés és ítéletmentes – feltétel nélküli pozitív elfogadás. A kapcsolat harmadik tényezője az empatikus megértés. Ez azt jelenti, hogy a terapeuta pontosan érzi a kliens által átélt érzéseket és azok személyes jelentését a kliens számára, és ezt az elfogadó megértést közli a klienssel.
A szerző a terápiás fejlődés lehetséges irányairól is említést tesz. A személlyé válás folyamatát is részletesen kifejti, miszerint az érzelmek tudatosítása és átélése kulcsfontosságú az egyén személyes fejlődésében, emellett az élményen alapú önismeret is elengedhetetlen.
Rogers szerint a legfontosabb önmegvalósító törekvés mondata, amely a legközelebb visz az énideálhoz: „Hogy azzá lehessünk, akik valóban vagyunk.”