Amikor valaki nem tudja szavakba önteni problémáit, nem ismeri fel a maladaptív működési sémáit, nem keres fel szakembert, akinek a segítségével a fejlődés útjára léphetne, akkor zavar fog beállni, ami valahol, valamilyen formában jelentlezni fog. Ezekben az esetekben a patológia vagy bármilyen mentális zavar, szomatikusan is megjelenhet, testi zavarokban találhat utat magának. Ekkor egy sor kivizsgálás szokta kezdetét venni, amikor a tüneteknek a fizikai okát keresik. Abban az esetben, amikor nem találnak organikus elváltozást, joggal gyanakodhatunk pszichoszomatikus zavarra. A nonverbális terápiák ilyen esetekben, és akkor is segíthet, ha a kliens nem tudja szavakba önteni, hogy mi a problémája, mivel ő csak a testi tüneteket észleli.
Nonverbális pszichoterápiák alatt azt a módszert értjük, ahol a hangsúly nem a verbális kifejezésmódon van, hanem egyéb eszközökkel segítik a lélektani munkát. A nonverbális munka célja az önismeret, a fejlesztés, az önkifejezés, amit általában mozgásos közvetítéssel és az ehhez kapcsolódó eszközökkel érnek el. Ilyen nonverbális megnyilvánulások a hangsúly, a hangszín, a mimika, a gesztusok, a testtartás, a testmozgás, és nem utolsósorban a proxemikai szabályok és az alkotás. A nonverbális közlés lehet szándékos, akaratlan és spontán kiegészítője a verbális kifejezésnek. Jellemző a módszerre, hogy pszichomotorikus eszközöket használ fel a lélektani fejlődéshez. Ezen kívül a pszichoterápiás csoportokra jellemző keretrendszer és szabály jellemzi. A terápia során pszichológiai elemző, értelmező, visszajelentő és tudatosító munka zajlik, mely segíti az önismeretet és a fejlődést. A nonverbális részt a terápiában szóbeli megbeszélés követi.